A szülői ház
3 nappal később. Körülbelül 2 órakor.
Csengettek. Titanica kimegy, és megnézi, ki csengetetett.
Titanica: Hello hát te? Hogy-hogy itt vagy?
Teri: Szia. Régen láttalak nővérkém. Beszélnünk kell!
Titanica: Jó. Gyere utánam.
- Mit akarsz mondani?
- Gyere haza!
-Mi? Nem, nem megyek! Mért mennék.
- Hallottam... Hallottam mi történt a férjeddel. S anyuék küldtek, hogy jöjjek el érted. Mert segíteni szeretnének.
- Meggondolom.
-Jó! De, nem mutatnád meg a házad?
-De, természetesen igen.
-Hát ez a nappali.
-Ne! Nem is, vagyok rá végül is kíváncsi. Inkább menjünk egy nyugodt helyre.
-Jó.
- Na mondhatod.
- Gyere haza.
- Ezt már mondtad.
- Tudom de, azt nem, hogy miért.
- Na miért?
- Mert, ha nincs Toby azt észre, veszik a szomszédok. Mert te nem jelentetted be a halálát, ugye?
- Nem. Nem jelentettem be a halálát. Mert vissza hozom.
- De, ha a szomszédok szolnak, a rendőröknek? Mond, azt hogy ő elutazott és te is mész utána. De, te közbe nálunk leszel. Oké?
- Oké. Mikor megyünk.
- Most.
- Na irány nővérkém.
- Rendben teri mennyünk.
- Felkészülni vigyázz kész rajt! Mehetünk.
- Rendben van. De, régen voltam itthon.
- Szia anyu.
- Szia kicsikém.
- Apu hol van?
- Itt vagyok.
-Szia. Nagyon hiányoztatok nekem.
Folytatása következik! |