A titkos szoba
Szárá: Na most hogy itt vagytok, tálalok ételt. Üljetek csak le gyermekeim és te is Ottó.
Ottó: Jaj lányom legutoljára az esküvődön láttalak. Jó hogy itt vagy, csak az nem jó hogy miért.
Titanica: Hát igen. De, visszahozom apu, vissza én vissza.
Ottó: Elhiszem.
Teri: De, ha nem? Akkor így fogsz meghalni? Egyedül?
Titanica: Nem mert vissza, hozom.
Ottó: Hagyd! Ha úgy gondolja, akkor tegye azt. Ő tudja, mit tesz.
Szárá: Na kész is az étel.
Ottó: Mi ez?
Teri: Apu nem látod? Palacsinta. Vegyetek neki egy szemüveget.
Ottó: Haha, röhög a vakbelem. Nagyon vicces voltál ám.
Teri: Bocs. De, oly jól hangzott. Nem?
Titanica: De. Na én megyek vásárolni egy új mobilt.
Teri: Én is.
Titanica. Jó, gyere.
És elmentek egyet a Vörös begy szállodába. Mert csak ott lehet a környéken mobilt vásárolni.
Teri: Na megérkeztünk.
Titanica: Hát igen. Menjünk vásárolni aztán irány haza.
Elsőnek Titi vett telefont.
Majd a Teri vett.
Teri: Na meg jöttünk.
Titanica: Ja, de én megyek dolgozni.
Teri: Jó.
Teri: Szia.
Titanica: Szia.
S Titanica elment dolgozni.
Szárá: Kislányom. Teri gyere ide.
Szárá: Segíts bevetni a földet.
Teri. Rendben
Neki álltak bevetni a földet és hirtelen megjelent Titi és ő is beszállt segíteni.
Szárá bement és a lányok folytatták a munkát. De, hirtelen megeredt az eső. És befutottak a házba.
Mikor beértek az egyik helységbe a könyves polc mozogni kezdett, és mint az ajtók kinyitódott.
Teri: Hát ez meg mi.
Titanica: Anya, apa gyertek ide.
Ottó: Ez tényleg igaz. Igaz tán a történet?
Szárá: Hát ezek szerint.
Lányok: Mi? Milyen történet?
Folytatjuk!